Nagyon dühös voltam,de megnyugtatott az a gondolat,hogy holnap már nem velünk lesz.Csengettek.
-Kicsim kinyitnád?
-Igen.-válaszoltam.Kinyitottam és megláttam Harry-t.
-Te meg mit keresel itt?
-Hozzád jöttem.
-És mégis minek?
-Megismerkedni.
-Figyelj!Tudom,hogy te egy híres sztár vagy akit soha senki nem utasított el IDÁIG.De komolyan nem tudnál lekopni?
-Kicsim ki volt az?
-Ez kellett még.-motyogtam.
-Gyere be.-engedte be anya.A nappaliba ment.Letette a táskáját.
-Anya beszélhetnénk?-mutattam a konyhára.Bementünk.
-Én nem csípem őt!
-Először is ismerd meg és utána ítélkezz!-parancsolta.Visszavánszorogtam a nappaliba,ahol ült Harry.Leültem mellé.
-Amúgy hány éves vagy?
-19.Te?
-Én is.
-Kérsz sütit?
-Igen.-anyu pár perccel később visszajött a fincsi sütikkel amiből én is loptam.Szerencsére nemsokára kitért a helyiségből.
-Komolyan minek kellett idejönnöd?
-Mert megszeretnélek ismerni.Hányszor mondjam még el?
-Hátsószándékok?
-Nincsenek.-vigyorgott,szóval vannak csak most "ne mondjuk el Kelsey-nek" játékot játszik.
Harry szemszöge:
-Hátsószándékok?
-Nincsenek.-jót hazudtam.Igenis vannak.
**Visszaemlékezés**
-Milyen volt a suli,haver?-kérdezte tőlem Zayn.
-Unalmas,mint eddig is.
-Csajok?
-Voltak bőven.
-Felszedtél valakit?
-Inkább kiszemeltem.
-Hogy hívják?
-Kelsey Smith.
-Fogadunk?
-Hallgatlak.
-Ha felszeded ebbe a hónapba akkor teljesítem egy kérésed,viszont ha nem akkor meztelenül végig futsz az utcán.
-Egy hónap?Simán menni fog.
Kelsey szemszöge:
-Harry?
-Mi van?-ébredt fel az "álmából".
-Hagyjuk.-mondtam,mire csengettek.Végre valaki megment.Kinyitottam és tátott szájjal álltam.
-Adam!-ugrottam a nyakába.
-Hugi!-tett le és behozta a bőröndjeit.Harry kikerekedett szemmel nézte Adamot.
-Hogy,hogy hazajöttél?
-Úgy,hogy megbeszéltük,hogy ma jövök haza.Fogadjunk,hogy elfelejtetted.
-Öm...nem felejtettem el...csak kiment a fejemből.-bementünk a konyhába és szerencsére anyunak se esett le,hogy a nappaliba dekkol Harry.Beszélgettünk amikor rájött...
-Ugye nem hagytad a nappaliba.
-Őőő...-rohantam az előbb említett helyiségbe.A képeket nézegette.Azt amin anya,apa,Adam és én vagyunk...nagyon kicsik voltunk.
-Ez itt te vagy?-mutatta
-Igen.
-És apukád?
-Dolgozik.Nem nagyon van itthon...
-Kelsey!!!-ordított egy hang és megláttam Betty-t.
-Zárva volt az ajtó,hogy jöttél be?
-Őőőő...azt inkább hagyjuk.-szipogott.
-Mi a baj?-mentem oda hozzá,mire megölelt.
-Hm..?
-David.
-Ugye nem?
-De...
-Ugyanarra gondolunk?
-Mire gondolsz?
-Megcsalt és szakítottatok.
-Ugyanarra gondolsz.-dőlt a vállamra sírni.
-Mi a baj Betty?-jött oda hozzánk Adam.
-David.-leültünk a kanapéra.Harry még mindig állt és az eseményeket nézte.
-De mikor,hol és hol van,mert én agyon verem ha kell!
-Ma,leszarom,hagyjad.
-Nem fogom hagyni!Nem játszhat senki sem a legjobb barátnőm érzéseivel!
-Oké,hogy boxolsz,de akkor is hagyjad.Majd elintézzük....majd.
-Tudod nagyon rossz így látni.-öleltem meg megint.
-Hidd el nem jó érzés ilyennek lenni.
-Majd rendbe jön minden!És többet nem fog átverni én azt garantálom.
-Úgy bírom,hogy erős bírsz maradni még akkor is amikor az egész világ ellened van.
-Kivéve te és Adam.Bennetek mindig megbízhattam.-mosolyogtam az összetört lányra.-Na gyere anyucihoz!-ölelt meg.

Harry szemszöge:
Basszus én is jó lányt szemeltem ki.Gratulálok magamnak.
"Elindultam Kelsey-hez."
-Csajok nem lenne baj,ha átjönne az egyik haverom?
-Dehogy...és mikor is jön?-erre a mondatra Zayn megnyomta a csengőt.
-Őőő...kb. most.
Kelsey szemszöge:
Kinyitottam az ajtót és nem hittem a szememnek.
-Zayn?
-Kelsey?
-Ti ismeritek egymást?-állt mögém Harry.
-Sajnos igen.-tértem vissza a nappaliba.
-Zayn?-nézte tátott szájjal Betty.
-Jól látok,vagy el kéne mennem a szemészetre.
-Jól látsz....sajnos.
-Na jó...én elmegyek a szemészetre.-állt fel.
-Azt már nem.-fogtam meg.-Leülsz és nem hagysz itt!Megértetted?
-Meg anyu...vagyis asszony.
-Hülye csirkepaprika!-nevettem.
-Látom még mindig olyan hülyék vagytok,mint eddig voltatok.
-Te meg mit pofázol nekik?-állt fel a helyéről Adam,de én elé álltam.
-Nyugi!Ha minket nem érdekel akkor téged se érdekeljen.Amúgy is megbirkóztunk vele!Még egyszer megtudunk..ha rajtam múlik.
-Hey!
-Te az előbb szakítottál szóval kuss.-nyújtottam ki a nyelvem,mire hozzám vágott 1 párnát.
-Kössz.
-Bármikor.
-Kik jöttek?-sétált be anya,mire teljesen tátva maradt a szája.
-Klassz....-motyogtam.
-Zayn te hogy kerülsz ide?
-Anya beszélhetnénk MEGINT?-mutattam megint a konyhára.Betértünk a helyiségbe.
-Zayn-t utálom és legalább vele ne legyél kedves!
-Oké,oké,oké.-válaszolt.Mosolyogva mentem vissza a többiekhez.Betty szúrós szemmel nézte Zayn-t.
-Elmondanátok,hogy mi történt köztetek?-kérdezte Harry.
-16 évesen ismertem meg ezt a tökfejt...majd szerelmes lettem.
-Ahogy én is.
-Járni kezdtünk,majd megcsalt.
-Mert nem akartad azt!
-16 éves voltam!Mit vártál?
-Összesen ennyi?
-Ő törte össze elsőleg Kelsey-t.
-Kuss legyen!-mondtam dühösen Betty-re.
-Vagyis összetörtelek.-vigyorgott Zayn.
-Na jó.-álltam fel,de Adam megfogott.
-Ha már én sem bánthatom te sem.-vigyorgott ez is.
-De én nem fiú vagyok!És legalább nem ütök akkorát,mint te.
-Engedd el.-szólt Betty Adamnak.Elengedett.Visszaültem a helyemre.Csörgött a telefonja Zayn-nek így a konyhába tért.
-Anyu ott van!-tértem észhez és beszaladtam.
-Szia Perrie.-hallottam meg ezt a mondatát és anyut kirángattam,hogy egy cseppet se tudjon kedves lenni és ne halljon az előbbi viselkedésemről.